Péternek
22Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. 23Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. 24A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 25Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. 26Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: 27Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” 28Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” 29„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. 30Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” 31Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” 32Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. 33Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”
Forrás: https://szentiras.hu/SZIT/Mt14,22-33
 |
| A képen se a festő neve se évszám nincs, csak ceruzával annyi: Lakatos Attila papnövendék |
